Nyíregyházán az elmúlt napokban szinte mindenki a 100 milliós jutalmakon rágódott, ami természetesen érthető is. Egy hatalmas mértékben eladósodott város ilyen mértékű jutalomfizetése vérlázító. Ez azonban csak egy csepp a tengerben és félő, hogy ez a jutalom fizetés ügye eltereli a figyelmet sok más komoly problémáról. Nem is beszélve arról, hogy 100 millió még nem juttathat csődbe a 47 milliárdos költségvetéssel rendelkező várost. Vagyis csak 40 milliárddal, mert év közben ennyivel csökkent a főösszeg. Hogy miért is? Ezzel szeretnék is visszatérni a héten napvilágot látott negyedéves beszámolóhoz.

Mert egy 70 oldalas beszámolót kevesebben olvasnak el, mint egy látványos sajtótájékoztatóról szóló beszámolót.  Próbálom a nem költségvetési szakemberek számára is érthetővé tenni, hogy miért is van olyan nagy bajban Nyíregyháza. Nézzük magát a költségvetési tervezést és a terv év közbeni módosítgatásait. Ugyanis az egyik leginkább feltűnő dolog, hogy a 2010-es költségvetés kiadási oldalát sok helyen módosítgatták az év folyamán. A hivatali költségvetés a 2 milliárd forinttal emelkedett meg az eredetileg elfogadotthoz képest. A kiadások növelését az biztosította volna, hogy a városfejlesztési feladatok idén „kisé” elcsúsztak. Az, hogy nem valósult meg idén semmi a szennyvízberuházásból, közel 9 milliárd forint megtakarítást jelentett a költségvetés kiadási oldalán. Vagyis csak papíron, hiszen ezeket a kiadásokat jelentős részben a pályázatokból fedezték volna, amelyek így nem érkeztek meg, azaz ennyivel csökkent a bevételi oldal is. Azaz a megspórolt kiadásokat gyorsan elköltötte a város, pedig annak is tudatában volt, hogy a bevételek is jelentősen csökkeni fognak. És ahogy ismerjük a terveket sokszor felülírja ez élet: az a kevés bevétel sem érkezett meg, közben pedig a kiadásokat szinte azonos ütemben teljesítette a város…. Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy vajon ez nem vet e fel büntetőjogi kérdéseket. Különösen, hogy ezek a  kiadások nem igazán járultak hozzá a város hosszú távú működőképességéhez, hogy példaként a Mandala Dalszínház – pályázati rendszeren kívüli – 29 millió forintos támogatását említsem. De szemezgetve a kiadási sorok között feltűni, hogy a városmarketing kiadások 30 millió forinttal, a turisztika célfeladatok 13 millió forinttal emelkedtek meg, vagy éppen a sport célú feladatok 50 millió forinttal emelkedtek meg év közben. Tehát máris itt van több mint, 100 millió forint és csak négy sort néztem ki a város költségvetéséből.  Persze mi ez a sok milliárdos adóssághoz, és fennálló kötelezettségvállaláshoz képest

Priksz Gábor