Tisztességes szavazópolgárként készülök a választásokra. Mindenben igyekszem tájékozott lenni, helyi és országos lapokat, internetes portálokat olvasok. A televíziót nem említem meg, mint az objektív tájékoztatás orgánumát, hiszen az EP választásokkor is izgatottan vártam, hogy beszámoljanak arról az LMP sikerről, melynek szavazóként részese lehettem(tudniillik a Szabad Demokraták fölött, új pártként aratott fölényes győzelemnek), de semmi. A Magyar Királyi Televízió számára a teljes szavazóközösség 2,6%-nak támogatását élvező teljesen új párt nem volt érdekes, ehelyett inkább hagyta Fodor Gábort keseregni. Mindegy, midegy, nem ezt akartam leírni. A lényeg, tévét nem nézek, de megtekintettem Csabai Lászlóné honlapját.
A nyitó oldalra felhelyezett aktuális kampányszöveg mögött, kíváncsi lettem a többi tartalomra. Polgármester asszony és a honlapjáért felelős munkatársak is nagyon el lehettek foglalva az elmúlt három évben a szekértolással, mert az utolsó bejegyzés még az eseménynaptárban is csak 2006-os. Mindenesetre érdekes összevetni a korábbi tartalmat és a kampányszöveget. Jó munkát annak, aki vállalkozik erre.

A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
erikvagyok 2010.01.15. 07:55:11
BGy · http://babosi.blog.hu 2010.01.15. 10:16:38
LMP. Sokan a szadesz trójai falovának tartják. Tölgyessy is azt mondta, kevés médiafelületet kapnak, nem tudják hallatni a hangjukat.
sukifarg 2010.01.15. 10:48:55
A média LMP-re irányuló farkasvaksága nem hinném, hogy véletlen.
bann 2010.01.15. 11:56:18
Vádolom magam, mert nagyapám a 20-as években nem tudott megélni két hektár földjébõl, nem tudta felnevelni négy gyermekét, és kivándorolt Amerikába.
Vádolom magam, mert apósom megjárta a második világháborúban a poklok poklát, bejárta Oroszország harcmezejét, és egész életében félt az éhezéstõl.
Vádolom magam, mert nagyanyámat egy német katona azért akarta agyonlõni, mert nem akarta átadni neki a kisborjút.
Vádolom magam, mert édesanyámat a gyönyörû 18 éves fiatallányt egy orosz katona megverte, mert nem akart vele elmenni.
Vádolom magam, mert apámat 1951-ben politikai okok miatt tíz évre ítélték, melybõl ötöt töltött le Vácott, és én elsõ és második osztályos gyerekként írtam a 32 soros, gyöngybetûs leveleket, hogy örömet szerezzek neki.
Vádolom magam, mert számomra 1956 nem felszabadulást, hanem apám elvesztését, falunkban teljes zûrzavart, katona unokatestvérem félelmét jelentette, és így nem tudtam átélni a forradalom egyébként nemes, szép eszméit.
Vádolom magam, mert a 70-es évek végén az MSzMP tagja lettem, mert hittem abban, hogy a munkáslakás-akció segíti azt, hogy az emberek jobb körülmények között éljenek, mert bíztam abban, hogy az üzemi demokrácia segíti a tulajdonosi szemlélet kialakulását, és megtanultam az értékelemzést és más "nyugati", a vállalat hatékonyságát segítõ módszereket.
Vádolom magam, mert boldog volta, tudtam lakást, kocsit venni, neveltem a gyermekeimet, eszembe sem jutott, hogy ha jól dolgozom, elveszíthetem a munkámat.
Vádolom magam, mert mindig szóvá tettem, ha valamivel nem értettem egyet, de nem csináltam szamizdatot, nem szerveztem tüntetést, és az oxfordi egyetemen nem készültem a rendszer megváltoztatására.
Vádolom magam, mert 1990-ben nem fordítottam köpönyeget, nem lettem más pártnak tagja - pedig megszólítottak - hanem az MSzP színeiben politizáltam tovább.
Vádolom magam, mert közvetlen választáson a lakósság másodjára választott meg szocialistaként polgármesternek, és naponta tapasztalom megbecsülésüket és szeretetüket, valamint bekerültem az MSzP tagjaként a parlamentbe.
Vádolom magam, mert nem féltem gyermekként, amikor apámat elvitték, nem féltem 1990 elõtt sem, és nem félek ma sem, amikor a vagyonokat firtatják.
Vádolom magam, mert ilyen elõélet után nem mentem el a kommunizmus üldözötteinek ünnepségére, nem tapsoltam aktuális politikai poénokra, de nem kértem kárpótlást azért sem, mert a kommunizmus üldözöttjeként árván nõttem fel.
Csabai Lászlóné
MSZP parlamenti képviselõ, elnökségi tag, Nyíregyháza polgármestere
___________________________________________________________________
Az alábbi levélben válaszoltam a Népszabadságnak:
Lábjegyzetek a Népszabadság 2001. február 27-i száma 12. oldal, "Az olvasó oldalán" közölt olvasói levélhez.
Vádolom magam
Vádolom magam, mert nagyapám a 20-as években nem tudott megélni két hektár földjébõl, nem tudta felnevelni négy gyermekét, és kivándorolt Amerikába.
Vádolom magam, mert apósom megjárta a második világháborúban a poklok poklát, bejárta Oroszország harcmezejét, és egész életében félt az éhezéstõl.
Vádolom magam, mert nagyanyámat egy német katona azért akarta agyonlõni, mert nem akarta átadni neki a kisborjút.
Vádolom magam, mert édesanyámat a gyönyörû 18 éves fiatallányt egy orosz katona megverte, mert nem akart vele elmenni.
(Háborús, front közeli tarifák: kisborjú átadásának megtagadása -felkoncolás helyben, "bárisnya szolgáltatás" megtagadása -verés; óra -csaszi -átadásának megtagadása nem, ilyen esetrõl nem hallottam széles e hazában.)
Vádolom magam, mert apámat 1951-ben politikai okok miatt tíz évre ítélték, melybõl ötöt töltött le Vácott, és én elsõ és második osztályos gyerekként írtam a 32 soros, gyöngybetûs leveleket, hogy örömet szerezzek neki.
Vádolom magam, mert számomra 1956 nem felszabadulást, hanem apám elvesztését, falunkban teljes zûrzavart, katona unokatestvérem félelmét jelentette, és így nem tudtam átélni a forradalom egyébként nemes, szép eszméit.
(Ha jól számolom Csabainé elvtársnõ - a szovjet katona és a "gyönyörû" 18 éves lány édesanyja hajkurászásából , valamint a "gyöngybetûs " börtönlevelekból ítélve - nem igen lehetett több, mint 10 éves. Ehhez képest jól megtanulta a kommunista "Fehér Könyv " idevágó passzusait. Ha még azt is leírta volna 1956-tal kapcsolatban, hogy "ellenforradalmi banditák garázdálkodtak, és készültek a jó, szocializmushoz hü elvtársakkal való leszámolásra ", akkor ez a stílus pontosan megfelelt volna az 1957-es Népszabadságénak.)
Vádolom magam, mert a 70-es évek végén az MSzMP tagja lettem, mert hittem abban, hogy a munkáslakás-akció segíti azt, hogy az emberek jobb körülmények között éljenek, mert bíztam abban, hogy az üzemi demokrácia segíti a tulajdonosi szemlélet kialakulását, és megtanultam az értékelemzést és más "nyugati", a vállalat hatékonyságát segítõ módszereket.
(Elég zagyva mondat, de próbáljuk megfejteni a tartalmát. Tehát valaki ezért lép a kommunista pártba, hogy kialakuljon benne a tulajdonosi szemlélet, - ami tiéd az enyém, de ami az enyém ahhoz neked semmi közöd, - az üzemi demokrácia segítségével, és megtanulja a "nyugati" értékelemzést és más hatékony módszereket, például a brigádmozgalmat. Így már lehet, hogy érthetõ is.)
Vádolom magam, mert boldog volta, tudtam lakást, kocsit venni, neveltem a gyermekeimet, eszembe sem jutott, hogy ha jól dolgozom, elveszíthetem a munkámat.
(Brigádnaplóba való "frappáns " szöveg! Amúgy egy párttagnak nem kellet félnie attól, hogy elveszíti munkáját, jól sem kellett dolgoznia, mert ha minden párttag jól dolgozott volna, nem gyûjtött volna össze a népgazdaság 21 milliárd dollár adóságot.)
Vádolom magam, mert mindig szóvá tettem, ha valamivel nem értettem egyet, de nem csináltam szamizdatot, nem szerveztem tüntetést, és az oxfordi egyetemen nem készültem a rendszer megváltoztatására.
(Nesze neked Demszky, Magyar Bálint, ijj Rajk László! Amúgy ezt a bekezdést felesleges volt megírni, hisz az eddigiekbó1 egyértelmûen kiviláglott, hogy az elvtársnõ nem készült a rendszer megváltoztatására.)
Vádolom magam, mert 1990-ben nem fordítottam köpönyeget, nem lettem más pártnak tagja - pedig megszólítottak - hanem az MSzP színeiben politizáltam tovább.
(Figyelem! Összeolvasva a fentebbivel: a 70-es évek végén az MSzMP tagja lettem, 1990-ben nem fordítottam köpönyeget, nem lettem más pártnak tagja. Ez így legalább egyenes beszéd. MSzMP = MSzP.)
Vádolom magam, mert közvetlen választáson a lakósság másodjára választott meg szocialistaként polgármesternek, és naponta tapasztalom megbecsülésüket és szeretetüket, valamint bekerültem az MSzP tagjaként a parlamentbe.
Vádolom magam, mert nem féltem gyermekként, amikor apámat elvitték, nem féltem 1990 elõtt sem, és nem félek ma sem, amikor a vagyonokat firtatják.
(Szerencséje volt. Én bizony, bevallom, féltem 1990 elõtt, egészpontosan 1957. március és november között a halálos ítélettó1. Ekkor folyt ugyanis a népbírósági tárgyalásunk, de megúsztam életfogytiglannal.)
Vádolom magam, mert ilyen elõélet után nem mentem el a kommunizmus üldözötteinek ünnepségére, nem tapsoltam aktuális politikai poénokra, de nem kértem kárpótlást azért sem, mert a kommunizmus üldözöttjeként árván nõttem fel.
(Az elvtársnõ nem azért nem ment el a kommunizmus üldözötteinek az ünnepére, mert Wittner Máriáék végre egyszer kimondták azt, amit már régen várt a közvélemény nagy része, hanem már az a tény felháborította, hogy a "nép ellenségeire" mint áldozatokra emlékeznek.)
Csabai Lászlóné
MszP parlamenti képviselõ, elnökségi tag, Nyíregyháza polgármestere
sukifarg 2010.01.15. 12:47:27
bann 2010.01.15. 14:17:30
BGy · http://babosi.blog.hu 2010.01.16. 08:23:58
Mostanában nem volt időm olvasgatni nyíregyi újságokat (vannak?), ezért nem tudom, mi lett a vége a fürdőt vizsgáló jelentésnek. Valaki megütötte a bokáját? Vagy elkenték ezt is? Én hallgatok a te költségtérítésedről, te is kussolsz a mi kiszervezett munkáinkról? Tényfeltárás? Belus mennyi lelépési lóvét kapott?