Mi igenis fejüket fogó fákért aggodó városlakók vagyunk. Meg lehet győzni minket a dolgok fontossági sorrendjéről, de nézzék el nekünk, ha biztos, ami biztos alapon minden "fakivágásgyanús" szitut megosztunk minél szélesebb körökkel csak úgy bele a világba. A Széchenyi utcán is épül a kerékpár út. Örülünk neki, hiszen bár mi magunk bringával járunk munkába, elképzelhető, hogy sokan azért nem, mert nem szeretnek autók közt szlalomozni. A szándék meg van, díjazandó, csökkenjen az autós forgalom, csökkenjen a levegő károsanyag-koncentrációja. Ne feledjük azonban azt sem, hogy milyen szerepük van a levegő tisztításában a fáknak. Ha kivágok egy fát, hogy a helyén kerékpár út épüljön, az kicsit olyan, mintha az egészséges életmód jegyében fogyni akarnék és hogy gyorsan, minél nagyobb mértékben fogyjak levágnám a lábam. A súlyom kétségtelenül csökkent, de nem lettem egészségesebb.

Fontos a kerékpár út, fontosak a fák is, a kettő között az egyensúlyt kell megtalálni. Jól látható az erre irányuló igyekezet akkor, mikor térkőkalodába szorított fákat látunk. Nem vágják ki, csak nem hagyják élni. Nehéz ügy. Nem gondoltunk időben a kerékpárosokra, így bizonyos dolgok nem férnek el a világban, ha mégis akarunk bicikliutat. Máshol is szenvenek a problémával, a problémától. Íme egy gyöngyszem Dunakesziről: http://kerekagy.blog.hu/