Sok megjegyzés érkezett a hét eleji közgyűlésen elhnagzott, az elmúlt három év értékeléséről szóló anyaghoz. Megpróbálom tehát objektíven értékelni az beszámolót, illetve az elmúlt három évet. Önmagában érdekes kérdés, hogy miért is készült ez a beszámoló, mi az indoka, hogy pont három évről szól az anyag. Talán, hogy jövőre választások lesznek.

Ami objektív siker, hogy a város megőrizte fizetőképességét, nem ment csődbe. Sajnos az önkormányzatok finanszírozását ismerve ez tényleg siker. Közben természetesen növekedett a hitelállomány, de az ijesztően hangzó 13 milliárd, az éves bevételek arányában (több mint, 30 milliárd) nem túl sok. (Sok magyar állampolgár örülne, ha csak az éves jövedelmének 1/3 erejéig lenne eladósodva).  Az sokkal inkább kérdés, hogy mire kerülnek, kerültek elköltésre a felvett hitelek, a kibocsátott kötvények milliárdjai. Nőtt-e a város vagyona, termelnek-e jövedelmet a hitelből megvalósított beruházások? Ezekre nem lehet sajnos egyértelmű igennel válaszolni. 

Amire büszkék a város vezetői azok természetesen a beruházások. Itt is árnyalni kell a képet. A leglátványosabb megvalósult beruházások – pl. Korzó – nem az önkormányzatnak, hanem magánbefektetőknek „köszönhetőek”, és közel sem egyedülállóak, hiszen minden környező nagyvárosban épületek ilyen paloták. Abban sikeres a város, hogy egy-egy beruházóval mennyi kísérőberuházást tud megvalósíttatni. Mivel azonban ezek a csatlakozó beruházások csak nyűgöt jelentenek a beruházónak, a megvalósulással több probléma adódik. Így lehetséges, hogy egy sportpálya helyére épült áruház megnyitása óta két év telt el, és még mindig várni kell a megígért sportlétesítmény átadására. Jó példa a korzó beruházáshoz kapcsolódó szökőkút, ahol a spórolás miatt nem írtak ki képzőművészeti pályázatot. Látjuk is az eredményt. (Mondjuk nemzetközi hírű szobrász által készített szökőkutat is tudna utálni a város).

Következő részben a pályázatokkal folytatom a kritikus, de objektív értékelését a város elmúlt három évének.